Gyakran Ismételt Kérdések

A rendelkezésünkre álló csapvíz általában véve biztonságos, legalábbis abban az értelemben, hogy nincs benne betegséget okozó baktérium. Ezzel szemben tartalmaz bizonyos kémiai szennyeződéseket (azbeszt, réz, kadmium és ólom), és a baktériumok ellen használt klór is károsan hat a szervezetre. Az ásványi szennyeződéseket ki lehet szűrni belőle, de bizonyos méret alatt nem  szűrhetjük ki a baktériumokat és élősködőket. A szűrt vizet soha nem tekinthetjük bakteorológiai szempontból biztonságosnak. Az is ismert tény, hogy a kútvíz állati és emberi szennyanyagokat tartalmazhat, és ez bizony nemcsak vidéken igaz, ahol a szennyvíztartály esetleg közel van a kerti kúthoz, hanem a városokban lévő mély kutak esetében is.

Desztillált tisztaságú vízzel mind a tea, mind a kávé készítéséhez minimum egyharmadával kevesebb granulátum szükséges. A jégkockák kristálytiszták. A desztillált tisztaságú vízzel hígított gyümölcsleveknek áthatóan tiszta ízük van.  Emellett a vízigényes háztartási eszközök (pl. a hűtő jégkocka-készítője, a párologtató, a vasaló, stb.) élettartama is hosszabb, ha nincs vegyi vagy ásványi anyag a vízben. A növényeink szintén imádni fogják a desztillált vizet!

Ezeknek két fajtája létezik: szerves és szervetlen. A “szervetlen” elnevezés azokra az ásványi anyagokra utal, amelyek nem növényi illetve állati eredetűek, vagyis nem élők. Ide tartoznak a szén- és mészvegyületek, a kalcium, vas és magnézium. Mivel ezek az alkotóelemek nem élők, a szervezetünk nem tudja hasznosítani, a sejtjeink nem hajlandóak beépíteni azokat. Az ilyen ásványi anyagok hulladékként halmozódnak fel a testünkben. A szerves ásványi anyagok azonban élő táplálékul szolgálnak, akár a napi zöldség, gyümölcs, gabona, akár hús vagy olajos magvak fogyasztásával jutnak a szervezetünkbe. A szerves ásványi anyagokat könnyen beépítik a sejtjeink, és ezek elengedhetetlenek az egészségünk megőrzéséhez. Ha a vízből próbáljuk biztosítani a mindennapi nyomelem-bevitelünket, akkor sajnálatos hiányállapot lép fel. A vízben lévő ásványi anyagok szervetlenek, ezért a testünk nem tudja hasznosítani azokat. A szervezet az elfogyasztott ételekből folyamatosan beépíti a szükséges ásványi anyagokat.

Nem, ez fiziológiailag lehetetlen. Egyesek arra a meggyőződésre jutottak, hogy mivel a desztillált víz rendkívül tiszta, ezért kilúgozza az ásványi anyagokat és nyomelemeket a testünkből. A desztillált víz csak a vízvezetékekre van ilyen hatással. Szervezetünkből csak a hulladékot távolítja el, miközben biztosítja az emberi élet számára elengedhetetlen táplálékot: a kristálytiszta, egészséges vizet. A sejtjeink a szerves ásványokat a test építésére és működtetésére használják, a hasznosíthatatlan hulladékot viszont a desztillált víz kimossa belőlünk. Kioldja az összes szervetlen ásványt és szennyeződést, amelyek máskülönben visszamaradnának, és olyan létfontosságú szervekben halmozódnának fel mint a máj és a vese, illetve a belekben és a zsírszövetekben rakódnának le. Ha kétségeink vannak ezt a kérdést illetően, a vízfogyasztás mellett táplálkozzunk teljesértéküen, és fogyasszunk fött ételeinkhez több sót. A táplálékból bőven ellátjuk magunkat minden anyaggal és a tiszta víz hatékonyabbá teszi az anyagcserét.

Vidéken többnyire kutakból, ami nagyon veszélyes lehet, különösen ha ezek kisebb telkeken helyezkednek el, ahol szinte lehetetlen megakadályozni, hogy az emésztőgödör illetve tartály tartalma átszivárogjon a kútba. A nagyobb városokban a víz mély kutakból vagy közeli folyókból, tavakból származik. Minden egyes nappal egyre bizonytalanabb, hogy ezek a földalatti és felszíni vizek biztonságosan fogyaszthatóak-e, mivel a népesség folyamatosan Földünk egyre nagyobb részét tölti be.

A tea és a kávé ízletesebb. A kávéhoz egyharmaddal kevesebb granulátum szükséges. A jégkockák kristálytiszták, az étel könnyebben emészthető, és a desztillált víz felgyorsítja a tápanyagok beáramlását a vérbe. Fel fogod fedezni, hogy egy pohár hideg desztillált víz  “tiszta” ízű. Minden tiszta marad, mert semmi olyan nincs a vízben, ami megváltoztathatná az eredeti, természetes ízeket. Az olyan háztartási eszközök, mint a kávéfőző, vasaló, párologtató valamint a jég- és vízadagolós hűtőszekrény sokkal hosszabb életűek lesznek, ha tisztított vizet használunk: mivel nincs benne szilárd anyag, ami felhalmozódhatna, nem rakódik le vízkő.

A forralás kiváló módszer arra, hogy a vizet megtisztítsuk bizonyos szennyeződésektől. Viszont míg a legtöbb mikroorganizmust elpusztítja, a többi szennyeződéssel nem nagyon tud mit kezdeni. Sőt, ami azt illeti, a többi szennyeződés még koncentráltabban jelentkezik, mivel a víz egy része elpárolog, így ugyanannyi szennyeződés lesz jelen kevesebb vízben. Ezért szükség esetén helyes felforralni a vizet, de nem a legjobb ötlet a napi ivóvizünket forralva fogyasztani. Ha felforraljuk a vizet és a gőzt nem hagyjuk elpárologni, hanem lecsapatva összegyűjtjük, akkor tiszta desztillált vizet kapunk. Napi fogyasztásra sokkal alkalmasabb a gőzből nyert desztillált víz, mint a forralt víz.

Az üzletekben általában háromféle palackozott víz kapható: ásványvíz (szénsavas és szénsavmentes), normál csapvíz (általában szénsavas) és egyes helyeken szűrt, illetve desztillált vizet is árulnak. Ezek közül csak a desztillált víznél várható el, hogy pontosan olyan legyen, amilyennek hirdetik — vagyis tiszta. Hatósági előírások szabályozzák, milyenek lehetnek a palackozott ivóvizek. Egyrészt igaz, hogy sok palackozott víz minősége felülmúlja a követelményeket, másrészt viszont ezek gyakorlatilag megegyeznek a csapvízre vonatkozó elvárásokkal. Továbbá ne feledjük, hogy a víz “jó oldószer”, vagyis képes más anyagot feloldani. Ha a vizet rossz minőségű műanyag palackokban tárolják, a víz kilúgozza és feloldja ezt a műanyagot, ami hatással lesz az ízére és a minőségére is. Mivel a dátumot ritkán tüntetik fel, általában fogalmunk sincs, mikor töltötték a vizet az palackba, és mennyi ideje áll ott a polcon. Minél tovább tárolják, annál nagyobb az esély, hogy műanyag kerül a vízbe. Ha viszont saját készülékkel desztilláljuk az ivóvizünket, a legjobb minőséget kapjuk, a legjobb ízt, és tudjuk, hogy frissen készült!

Nem. Általában azok állítanak ilyesmit, akik szobahőmérsékletű desztillált vizet kóstoltak, amely talán hónapokig állt a polcon egy műanyag kancsóban, vagy esetleg nem volt tiszta az üveg, amelyből töltötték. A desztillált víz tulajdonképpen ízetlen. Saját szánkból azonnal oldja az ételmaradékokat, így lehet, hogy annak az ételnek az utóízét érezzük, melyet már rég elfogyasztottunk. Beletelhet egy kis időbe, mire hozzászokunk, de ha egyszer megszoktuk a desztillált vizet, a klórozott csapvíztől fogunk viszolyogni. A csapvízben adalékanyagok találhatók, és tulajdonképpen azoknak az ízét érezzük. Mivel a desztillált vízzel nem kerülnek idegen anyagok az ételünkbe, így érvényre jutnak az eredeti ízek és zamatok. A desztilláló készülékekkel kényelmesen, elérhető áron, a saját otthonunkban állíthatunk elő friss, tiszta, kiváló ízű ivóvizet. A legjobb ízt úgy érhetjük el, ha lehűtjük és felrázzuk, hogy ismét megteljen oxigénnel.  Vannak, akik néhány csepp citromlét vagy szölölevet vagy pár kristály sót vagy kevés mézet is tesznek hozzá. Ha energetizálni akarjuk, tegyük tetszésünk szerint. A lényeg a kiindulópont, a tiszta víz.

Napjainkban reklámoznak néhány olyan “új” módszert, melyekről azt állítják, hogy “energizálják” az ivóvizünket, és így még egészségesebb lesz a testünk, sőt az elménk és a lelkünk is. Igaz, hogy bizonyos dolgok, például a sugarak és gondolatok hatással vannak a vízre — de nemcsak a vízre, hanem mindenre és mindenkire. A japán Dr. Masaru Emoto kísérletekkel kimutatta, hogy más-más “információk” hatására a vízben eltérő kristályformák alakulnak ki. Ezzel alátámasztotta a víz befolyásolhatóságának tényét, aminek köszönhetően a tudósok és a közvélemény érdeklődése is megnőtt a téma iránt.
Ha valaki hisz az ilyesmiben, akkor sokkal jobb (és olcsóbb), ha a saját szellemi erejében hisz, és néhány percig megáldja a vizet, mielőtt meginná. Ezzel bizonyosan eléri, hogy a testében pontosan olyan energia képződik, ami a számára megfelelő és szükséges.
Egyesek azt állítják, hogy képesek “kitörölni” a mérgeket és toxikus összetevőket a vízből a “víz-energizáló”-ikkal. Én azonban még nem találkoztam olyan emberrel, aki életben maradt volna, miután olyan arzénos vizet ivott, amelyből a “méreg információját kitörölték”.